The Absence-research cannot be done with classical form analysis and reference-specific research directly, as both form and reference points are missing.
ABSENCE: A hiány, mint jelenség a természetes világunk része, objektív és szubjektív megközelítésben is tárgyalható. A hiány kezelése, igazgatása, azzal való kommunikáció a művészetekben, zenében, építészetben, képzőművészetben csakúgy megtalálható, mint a politikában és közigazgatásban. A magyarországon szisztematikusan megjelenő hiány jelenségek, amelyek szubjektív szemszögből jobban érzékelhetőek, mint objektív bizonyíthatóságukban, a hiány hatásoknak hiánnyal való manipulálásra utalnak. Röviden, a hiány okozásnak elrejtésére utalnak, amelyek szubjektiv módon a résztvevők által érzékelhetőek, de kívülről nem láthatóak. A Ghost of Lukács projekt mentén ezeket a hiányjelenségeket és annak dinamikáját figyelem. A megfigyelésem tárgya az a távolság, amit a hiány-hatás az objektív és szubjektív szemléletek között egyre nagyobb szétválasztást okoz. Ennek a távolságnak a növekedése a hiány alkalmazását segíti így annak objektív bizonyitásának esélyét csökkenti. Ez az egymásra hatás az interszubjektív megközelitést is igényeli, annak alkalmazását az objektív és szubjektív szemléletek mellett elengedhetetlennek tartja.
A hiány-kutatást a klasszikus formaelemzéssel és konkrét referenciák alátámasztásával nem lehet, mivel mind a forma és referencia pontok hiányoznak. Ha a hiány jelenségre direkt választ nem kaphatunk, ha annak eredete kifurkészhetetlen, vagy nem vagyunk ráhangolva annak észrevételére, akkor a keresés iránya összetett és mind szubjektív – objektív megfigyelést igényel. Az általam érzékelt hiány rámutatásához szükséges annak elismerése. Ha minőségében sokak által érzékelhető is, annak bizonyítása akkor válik mérvadónak, ha a hiány jelenséget reprezentálni kívánkuk. A hiányt nem kell feltétlenül reprezentálni, azt aktiválni is lehet, ami által a résztvevő saját tapasztalaton keresztül érzékeli a jelenséget. Ezen folyamat automatikusan megköveteli az egyén reakcióját, legyen az nem kivánt jelenségtől való elfordulás, kiváncsiság, közelítés a hiány hatásától (nem pedig tárgyától) függően. A hiány-hatás helyzettel való azonosulás subjektív személélet,
Jelenleg azt keresem, hogy az egymásra ható tényezők okozta hiány-hatásoknak hol van a határa, ahol a hatást okozó tényezők már láthatóak bizonyulnak. Mivel a számomra hiányt okozó hatás másnak nem feltétlenül jelent hiányt, így a hatást ugyancsak érzékelőktől érdemes kérdezni mit tapasztalnak, annak érdekében, hogy a hiány körvonalát és tulajdonságait magasabb felbontásban lehessen vizsgálni. Azoktól, akik a hiányt és annak további hiányt okozó hatásának lényeges jelenlétét nem érzékelik vagy kivonják magukat annak vizsgálatából, direkt választ nem várhatok. Ők nem feltétlenül a hiány fő okozói, de mindenképpen a hiány-hatás és azzal együtt maga a hiány életben tartói, legalábbis addig, amíg a résztvételüket tudatosítják és annak felelőséget fel nem válalják. A hiány fő okozóitól nem várhatunk válasz, hacsak nem tudatukon kívül történik a folyamat, abban az esteben a nem kívánt hiány korrigálható és az együttműködés két irányú. A hiány tudatos okozóitól nem várhatunk megoldást, amíg fel nem válalják résztvételük felelősőgét. Ghost of Lukács azon szisztematikus hiány-jelenségek tanuja amik károsak a társadalom egészséges önmegvalósítására és amire Lukács még élete során hicta fel figyelmünket. Ebből kiidulóan a forma hiányából adódó kutatómunka nem limitált a Lukács filozófiájára, hanem annak megismerésével, sajátos helyzetünkben tovább gondolja. Ilyen továbbgondolást igényel a technologia és természet szerepe is, aminek kapcsolódó fontossága Lukács figyelmét ekerülte.
Azzal a kérdéssel fordulok a művészi kifejezésformához, hogy mit igényel a mű a jelenben? A célom, hogy a forma adhasson választ a megfoghatatlan, bizonyíthatatlan hiány jelenség(ek)nek arra, hogy milyen leképezést igényel. Mit tud nekem nyújtani a mű ebben a felállásban? Lukács munkásságába vetett figyelmem nem a történelmi, hanem a forma szemszögéből eredt, ahogy a Lukács szobor eltüntetése is önmagába foglalja társadalmi és természeti mivoltát. Ez az alkotás tehát egy olyan figyelmet és módszert igényelt tőlem, ami aktiválni képes a Lukács kritikájának ezen képességű forma nyelvét és segítséget nyujt a hiány esztétikáját feltérképezni. Nem is sejtve, hogy a hiány nyelvezete Lukács munkásságának olyan izgalmas felfedezéséhez vezetet, ami a saját korom és meghekkelt történelmünk főbejáratait kitárja.
A következő absence aesthetics formatanulmányok, az eredeti szobor forma kérdésein keresztül fogalmazza meg annak problémáját.
Productive misreadings
