The Imre Varga Statue in Saint Stephens Park, and its Removal
In 1985 Imre Varga, a well known Hungarian sculptor, was commissioned to cast a memorial sculpture of György Lukács. It sat in Saint Stephens Park in Budapest until 2017 when Viktor Orbán’s populist government removed it due to Lukács’ “problematic” Communist past.
Imre Varga (1923 – 2019) was born in Siófok, Hungary. The sculptor studied at the University of Fine Arts, where he graduated in 1956. Ten years later his chromo-steel sculpture “Promotheseus” shocked its viewers and caused controversy. Today his melancholic, chromatic sculptures can be found in almost every Hungarian town and across the world. As scholar Emilia Palonen argues, Varga’s sculptures in the 1908s aimed to provide “state socialism with a human face.” In 1985, almost fifteen years after György Lukács’ death, Varga was commissioned to cast a sculpture in recognition of Lukács’ contributions to philosophy by the Hungarian Academy of Sciences. Until 2017, the sculpture lived in Saint Stephen’s (Szent István) park, the former area encompassing the International Ghetto where the Swedish diplomat Raoul Wallenberg safely protected the city’s Jewish population.
In March of 2017, a proposal for the statue’s removal, spearheaded by the young nationalist and member of the Jobbik party Marcell Tokody, was approved and put into action. The Jobbik political party in Hungary is a neo-fascist group combining ethno-nationailism with anti-Semitism and anti-Roma racism. Tokody cited Lukács’ “distracting Communist past” and proposed the replacement of his statue with another devoted to Saint Stephen, who founded the Hungarian state a thousand years ago. The ruling party in Hungary, the Fidesz party, headed by Prime Minister Viktor Orban, often votes in favor of Jobbik proposals which couch anti-Semitism in anti-Marxism campaigns. Removing the statue is just one in a series of events that took place in Budapest, such as the closure of the Lukács Archive and Library, and other enforced erasures of Hungary’s past.
Today the statue can be found in the garden of the Imre Varga Museum in Budapest.
Zsuzsanna visited statue in 2017:
It wasn’t difficult to locate the missing statue of Gyorgy Lukács. It is peacefully standing at the garden of Imre Varga museum among Varga’s other masterpieces. “He’s safe here” said one of the guards. In 2017, soon after the removal, I visited the quiet backyard of the government owned museum, I’m sitting among standing male statues of slightly larger than real size, a Radnóti in his long jacket, Zsigmond Móricz with a serious face, Gyula Derkovits and Béla Czóbel and Ferenc Liszt. All of these figures seem frozen, like bronze pieces of history. Their close positioning in the cobblestone yard suggests an isolated world, each claiming its own existence. Their gaze suggests their role in the real world, in the park, a square where passersby catch their gesture as it was intended. Here, they seem like childhood tin soldiers, out of their element. Imitations of the real. Most of these statues are duplicates, Varga made two copies at casting one for each intended location and the duplicate for backup, now kept at the Museum garden. Except one. The statute of Gyorgy Lukacs haven’t made it on the museum tour list yet. It’s been recently that Lukacs statue was moved here. The guard explained that it was for “political reasons”.
Bármennyire is egyértelmű, említésre méltó, hogy Varga Imre műve az esztetika szintjén is elgondolkodtató. Ennek a komplexitása számomra akkor vált méginkább tudatossá amikor a Lukács szobrot megszokott környezetéből kimozdítva friss szemmel voltam képes látni és ismét szembesülni annak a súlyával, hogy tulajdonképpen egy fölösleges szomorúsággal töltött szobrok világában nőttem fel. Varga Imre szobrai és azok esztétikája tele vannak Magyarországgal, azaz fordítva akartam mondani, az ország van tele Varga Imre szobraival. A köztéri szobrok amik mellet időnként elhaladunk, így vagy úgy hatással vannak ránk. Mozdulatlanul, sokszor szinte észrevétlenül körülöttünk élve nem csak ikonokká válnak, hanem jel-rendszerré is egyben. Bécsben újra felmerült a kérdés, hogy Lukácsot miért pont ilyen elszomorodottnak ábrázolta Varga Imre művész, amikor a filozófust nem igazán ez az attitűd jellemezte? Nem vagyok sem szobrasz, sem Varga Imre szakértő, de a megtört emberábrázolásai nagyon nyomasztóan hatnak. Még akkor is ha próbálom megérteni, hogy a pódiumról alanyait a földre helyezve hősiesítés helyett emberivé próbálta tenni azokat, de talán túllőtt a célon és a kemény sors esztétikáját is kifinomította, mint valami bronzba öntött emberi erényt. Ennek hatékonysága nem kétséges. A szomorú figurativ bronzok kora után a kérdés talán az, hogy milyen jel-rendszereknek érdemes helyet adni köztéren, ami kivételesen hasznos is a jövő vizuális és ezáltal a gondolkozás kultúrájára.